Humi (aki egy hét éves ivartalanított lánycica és akit a kedvenc szomszédunk, egy nagyothalló, nyolcvan körüli néni kitartóan, évek óta Gumi cicának hív) már hetedik hete ismerkedik Bertie-vel. Nem mondanám, hogy hatalmas köztük a szerelem, de azért vannak előremutató lépések.

Ami még negatívum...

1. Humi még mindig gyanakodva méregeti Bertie-t, minden mozdulatát úgy lesi, mint egy kungfus filmben a támadni készülő ellenfelét.

2. A gyereksírás még mindig kiborítja.

Ami határeset...

3. Már viszonylag közel merészkedik hozzá: ha bejövünk a babakocsival, a cipősszekrényről a babakocsi fölé hajolva nézelődik és szaglászik; gyerekágynak és a pihenőszéknek már olyan 30 centinyi közelségébe merészkedve figyel és szaglászik; mikor etetjük, pelenkázzuk, nyektetjük Bertie-t, kitartóan figyeli minden mozdulatunkat (hajlamosak vagyunk egy kis féltékenységet is belelátni, de ki tudja).

4. Éjjel bejön hozzánk, ha Bertie elaludt. Kezdetben mindig velem aludt Humi, aztán a hálószobánkban a dobozában, most pedig a lakás stratégiailag legfontosabb pontján, a nappali közepén elhelyezett puffon, ami amúgyis Humié. Magyarán: ketten maradnak éjjelre! (Giccses és naiv elképzelésünk szerint: "vigyáz rá" :) )

5. Egy-két alkalommal egészen közel vittem hozzá Bertie-t, hogy szemtől szemben legyenek. Bertie meg volt lepve, de nem volt megijedve: beleásított Humi arcába. Humi meg szaglászott egy ideig, aztán ennyi. 

Most itt tartunk. Folyt. köv.