Némi lelkifurdalással (de azért nem naggyal), már hat napos kora óta kijárunk Bertie-vel az utcára.

Az első útja persze még korábbi volt: hétfőn született, de mi már szerdán hazamehettünk a kórházból, s míg a taxira vártunk, ő is eltöltött pár percet a szabad levegőn. Igaz, alaposan be volt bugyolálva és még egy pelenkával le is takartuk a hordozót, de azért a taxis hülyesége miatt így is elég kínosan sokat vártunk a kifejezetten hűvös időben.

A védőnő korábban 3-4 hetes bezártsággal riogatott, s a neten is azt olvastuk, hogy 2 hetet szoktak várni az emberek, míg szellőztetésekkel neki nem látnak hozzászoktatni gyereküket a friss levegőhöz. Mindezt kicsit furcsálltuk, annak fényében különösen, hogy mindenhol azt írják, hogy a friss levegő milyen fontos a gyerek egészségéhez. De két dolog különösen elbizonytalanított. Barátunk, Dr. Spock azt írta, hogy 15 fok fölött ki lehet vinni a gyereket, kortól függetlenül (bár ő 4 kg fölött tulajdonít kifejlett hőháztartást nekik). Egy régi barátom pedig azt mondta, hogy külföldön, ahol ő szült, szóba sem került a sokhetes bezártság. Mi, bevallom, nem vagyunk elég félősök, szóval hajlottunk rá, hogy ne üljünk bent a lakásban feleslegesen.

Bertie hétfőn született, s első hivatalos útja még csak a körfolyosóra vezetett, szombaton. Pár perc volt csak, Bertie átaludta az egészet. Vasárnap aztán levittük a Stokkét és elsétáltunk a 2 percnyire lévő Szabadság térig, ahol egyet fordultunk, s mivel Clamesának fájt a hasa, sietve hazamentünk. Utána még eltaxiztunk a Maternitybe is, varratszedésre, Bertie ezt is végigaludta. Kedden, a tanártüntetés idején,  Kossuth tér széléig mentünk katasztrófaturistáskodni. Kellett az esővédő, mert csöpögött. Sőt, betértünk az Eatalianóba is, ahol mi tortát ettünk Bertie tiszteletére, ő pedig aludt a miénkre (itt pár idősebb ember megbámult minket, mire én is barátságosan mosolyogva visszabámultam őket, mert kíváncsi voltam, hogy mit fognak erre reagálni). Szerdán aztán elmentünk a DM-be, Clamesa betért a gyógyszertárba és aztán a közeli OTP-be is begurultunk (az akadálymentes bejáratot csak belülről lehet nyitni. haha). Csütörtökön a Kossuth tér távolabbi végéig sétáltunk, a Tisza István-szoborig és még a Dunapartra is kinéztünk. Bertie ezeket is mind átaludta. Tegnap ismét a Szabadság térre mentünk (előbb betértünk reggelizni a Miegymásba). Verőfényes napsütés volt. A biztonság kedvéért kedd óta mindig használjuk az esővédőt, mert megfogja a szelet, de kiláthatna belőle Bertie, ha egyszer nem aludna. De alszik.

Szeretem azt hinni, hogy ezeknek a kis utaknak is van szerepük abban, hogy Bertie egy ideje minden nap egyszer kakál, de tisztában vagyok vele, hogy egyrészt erre semmi bizonyítékom, másrészt vannak jobb jelöltek is a "fő ok" címére.  

Hát így.